A shishi-odoshi: az emelő, amely magától telik meg
A shishi-odoshi egy csapon forgó bambuszdarab, amelyet az egyik végén csomó zár le, a másik vége nyitott. Víz csöpög a nyitott végbe. Amíg a cső szinte üres, a nehezebb zárt vége egy kőre nehezedik. Ahogy víz gyűlik benne, a tömegközéppont átcsúszik a csapon, a cső billen, a víz kiömlik, a most könnyebb zárt vége pedig éles koppanással visszaesik.
Ez egy önmagát visszaállító elsőfajú emelő, amelyet lassú, egyenletes bemenő energia hajt. Eredeti célja – ahogy a neve, a „szarvasriasztó” is sugallja – az volt, hogy elijessze az állatokat a terméstől. A japán kertekben hangjelzésként vált ismertté egy csendes térben; a kiotói Shisen-dō, Isikava Jōzan költő visszavonulóhelye gyakran kapcsolódik hozzá.
- A víz feltölti a nyitott véget.
- A tömegközéppont átlépi a csapot.
- A cső megbillen és kiürül.
- A zárt vég leesik és a kőnek ütközik.
Keresse meg a csapot, majd az egyensúlyt
A legtöbb háztartási mechanizmus emelő. Keresse meg a csapot, majd nézze meg, hol helyezkedik el hozzá képest a terhelés és az erőkifejtés. Ez az egyetlen megfigyelés megmagyarázza, miért tűnik egy szerszám könnyűnek vagy fárasztónak.
A négyzetes lapátos láncszivattyú
A kínai mezőgazdasági háztartásokban a víz csatornából a földekre emelése mindennapi munka volt. A négyzetes lapátos láncszivattyú, a fanche, vagy „sárkánygerinc” gép, láncszerűen összekapcsolt fa lapátok hurkát használta, amely egy lejtős vályúban futott felfelé. A tetején lévő fogaskerék forgatásával – lábpedálokkal vagy kézi forgattyúval – a lapátok felfelé húzódtak, és mindegyik maga előtt tolta a vízoszlopot.
Song Yingxing 1637-es Tiangong Kaiwu című művében rajzolta le az ilyen szivattyúkat. Az erő útja közvetlen: az emberi lábak hajtják a fogaskereket, a fogaskerék húzza a láncot, a vályú falai pedig megakadályozzák, hogy a víz elcsússzon az egyes lapátok mellett. A lapátok körüli szivárgás a fő veszteség, ezért az illeszkedés fontosabb a sebességnél.
Hagyomány
A Tiangong Kaiwu-ban illusztrált, pedállal hajtott láncszivattyúk hosszú munkanapokon át, rövid magasságra emelték az öntözővizet.
Modern értelmezés
Asztali modell, rétegelt lemez vályúval és kartonlap-lapátokkal, zsinórhurkon, egy pohár vízzel mutatja be az elvet.
Vágók és reszelők Dél-Indiából
Az indiai betelgyümölcs-vágó, vagyis a sarota két csuklós karból áll, az egyiken pengével. A dió a csap közelében fekszik, a kezek pedig messze tőle szorítanak, így a szerény fogás erős vágóerővé válik. Sok fennmaradt példány öntött vagy kovácsolt sárgaréz és vas, gyakran díszített, de a mechanikai elv egyszerű másodfajú emelő, mint a diótörő.
A keralai kókuszreszelő, a chirava más megközelítést alkalmaz. Alacsony fa zsámolyon fekszik, amelyből fémpenge fogazott éle áll ki. A szakács a zsámolyon ül, testsúlya rögzíti a szerszámot, miközben kezével a kókuszfél felét forgatja a fogak felett. A használó saját tömege helyettesíti a szorítót – elegáns megoldás, ha a munkához mindkét kéz szabad kell legyen.
- Sárgaréz
- Korrózióálló test a nedvesség közelében használt vágókhoz.
- Edzett acél
- Penge és fogazat, amely megtartja élességét.
- Keményfa zsámoly
- Stabil, nehéz talp, amely ellenáll a billenésnek.
Az ötletek biztonságos hazahozása
A lényeg nem a tárgyak pontos másolása, hanem érvelésük újrafelhasználása. Egy erkélyi shishi-odoshi működhet kis keringető szivattyúval; úgy állítsa be a csap helyzetét, hogy a cső nagyjából kétharmad teltségnél billenjen. Falra szerelt vágó átveheti a sarota csapelhelyezését. Egy munkapadi fogó, amelyet saját testsúlyával nyom le, a chirava logikáját követi.
Biztonság: használaton kívül tartsa védőburkolatban az éles háztartási késeket, és soha ne kombinálja a hálózati árammal működő szivattyúkat nyílt vízzel megfelelő maradékáram-védőkapcsoló nélkül.
Nézze meg azt is, hogyan viseli a terhelést a fából készült illesztés, vagy fedezze fel a miniatűr szerkezeteket, amelyek ugyanezeket az emelőket használják kisebb méretben.
